• Home
  • Rólam
  • Személyes
  • Életmód
    • Diéta
    • Receptek
    • Category
  • Szépségápolás
    • Sminkek
    • Terméktesztek, szerzemények
    • Category

Petals In The Ashes

Manapság olyannyira népszerű a fitness és az egészséges életmód, hogy már annak is a könyökén jön ki, aki semmilyen ehhez hasonló honlapot nem ismer vagy látogat, és köszöni szépen, nem akarja, hogy bármi köze legyen akármilyen diétához, vagy testedzéshez, mert egyszerűen nem érdekli/nincs hozzá kedve/nincsen rá szüksége(?). Mert minden sarkon szembejön, mert az internet hemzseg a sok lelkes embertől, aki elhatározta, hogy változtat az életén, és ezt  fennhangon osztja meg a világgal, mert erre igenis büszkének kell lenni. El tudom hinni, hogy ez nagyon idegesítő lehet, főleg ha életedben nem mozogtál semmit, nem mentél még soha egy konditerem közelébe, vagy nem tudnál lemondani a rakott krumpliról. De ha a másik oldalról nézed: nem pozitívabb-e ez, mintha valami totál egészségtelen hobbiról posztolgatna mindenki, és az lenne az érdeklődés középpontjában? Én rettenetesen örülök annak, hogy divat lett egészségesnek és csinosnak lenni, divat lett megpróbálni kihozni magunkból a maximumot, és divat lett nem szemetet enni minden egyes nap. 

Nem kell ezt sem félreérteni, én nem akarok megtéríteni senkit. Sőt, engem teljesen hidegen hagy, hogy ki hogy éli a mindennapjait, mit eszik vagy mit csinál, amíg nem hallom meg az örök érvényű rizsát: "Szar a genetikám, soha nem fogok tudni lefogyni" - Khm, a szar genetika nálad a mindennapos nassolást és gép/tv előtt ülést jelenti? Mert akkor teljesen igazad van.
"Nincs időm eljárni mozogni, a konditerem drága." - Saját magamból kiindulva tudom, hogy ez is csak bullshit, mivel én is tisztában vagyok azzal, hogy ha akarom, minden nap jut időm sportolásra. Egyszerűen csak át kell csoportosítani a dolgokat, szervezés, szervezés és szervezés. Ha arra van időm, hogy két órán át lógjak a Facebook-on, és a barátaimmal csevegjek, akkor arra miért nincs, hogy megemeljem a seggem, és elmenjek edzeni? Arról nem beszélve, hogy ha tényleg rendszeresen eljársz a terembe, és egy alkalomra kiszámolod a bérleted árát, akkor ebben mégis mi kerül sokba? 
"Egészségesen élni drága, és nem engedhetem meg magamnak." - Ennek a mondatnak van egyedül igazságtartalma. Mert igenis, valljuk be, az egészséges életmód sokba kerül. Ha te minden nap csirkét akarsz tenni az asztalra, netán Paleózol (ami meg aztán végképp nem egy olcsó életmód), akkor többletköltségekkel kell számolnod. NA DE! Először is kérdem én, nem ér meg neked annyit az egészséged, hogy ezt a pénzt belefektesd? Sokan minden nap megveszik az 1000 Ft-os cigit, hiszen anélkül nem élet az élet, hétvégén eljárnak partizni (itt egy koktél, ott egy shot, de még ezt az egy üveg bort igyuk már meg), beülnek a Mekibe ebédelni (hol is kezdődik egy menü? 1200 vagy 1300 Ft?) azután meg hápognak, hogy csirkemellre már nem jut. Hát így el is hiszem.
Nyilván, ha valaki nem ilyen életmódot él, hanem tényleg próbál csak jó kajákra költeni, akkor sem olcsó mutatvány, de egyrészt többszörösen megtérül, másrészt pedig ebben az esetben sem kell mindenből a legdrágábbat megvenni. Nincs pénz minden héten csirkemellre? Semmi gond, van a csirkének combja is, amiről ha lehúzzuk a bőrt, máris egy minőségi fehér husit látunk magunk előtt. Sütőzacskóban, netán 1-2 nap pácolás után tepsiben megsütve isteni kaja, és jóval olcsóbb, mint a cicihusi. 
A zöldség és a gyümölcs esszenciális, és ráadásul nem is drága. Úgyis minden nap kellene belőlük fogyasztani, hát építsd be az étrendedbe, és máris kiküszöböltél egy vagy két étkezést. 
Különleges lisztekre (kókuszliszt, mandulaliszt, gesztenyeliszt, stb.) már nem jut, pedig te szereted a süteményt? A megoldás: zabpehely. Mindössze egy kávédarálóra van szükséged, amivel összeaprítod a zabot, és máris kész a zabpehelyliszt, ami számtalan remek recept alapja, rengeteg finomságot ki lehet hozni belőle. 
Az eritrit és a nyírfacukor drága (természetes édesítők, cukoralkoholok), ezen nincs mit szépíteni. De ha belegondolsz, hogy nem kell ezekből tonnaszám lapátolni az ételekbe, vagy a kávéba - jó néha érezni az alapanyagok valódi ízét - és kiszámolod meddig elég egy kiló, máris nem olyan borzalmas az ára. 


Akármilyen hihetetlen, ezek a finomságok mind jó alapanyagokból készültek, és tökéletesen beilleszthetők egy egészséges életmódba, de akár egy diétába is. Ami nálam a fentiekhez képest többlet, az a kókuszliszt, amiből a sütemények készültek. Egyébként viszont semmi ördöngösség nincs ezekben az ételekben, könnyen elkészíthetőek, finomak, és ráadásul egészségesek is. 

Ami viszont még nagy nehézséget szokott okozni, az a bizonyos munkában evés. Hogyan is oldjuk meg az egészséges kajálást a munkahelyünkön, ahol nem tudunk beköltözni a konyhába rittyenteni valami finomat? Borzalmasan egyszerű a megoldás, sőt, élből kettőt is tudok. Az első: műanyag doboz. Ennyi. Este otthon vacsorakészítés közben szépen összedobod magadnak a kajádat, beteszed egy hordozható dobozba, másnap pedig csak előveszed és betömöd a pofidba.
De ha ezt túlságosan macerásnak érzed, vagy egy nap véletlenül kimarad, még mindig ott a kajarendelés. Szerencsére ma már szinte bármihez hozzájuthatunk a neten, miért is lenne ez másképpen az ételekkel? Nemrég fedeztem fel egy új oldalt (eddig egy másik hasonlót használtam erre a célra), ami minden tekintetben megfelel az elvárásaimnak. Ez pedig a FoodPanda. Borzasztó egyszerűen működik. Csak kiválasztod a várost, ahol éppen tartózkodsz, és már válogathatsz is az éttermek közül. Manapság már szinte bárhol lehet salátát kapni, de akár egy grillezett csirke zöldségkörettel is remekül megfelel ebédre. Sőt, egyes városokban már találni kifejezetten fit-kaját készítő éttermeket is, és kifejezetten szerencsés vagy, ha pont ilyen helyen laksz. Egyébként az oldal már csak azért is remek, mert külön felhívja a figyelmedet, ha nincs nyitva a hely, ahonnan vásárolnál, így nem vársz feleslegesen a kajádra nagy nyugodtan, miközben az étterem mondjuk 3 napja felújítás alatt van, és a kutya nem foglalkozik a bejövő rendelésekkel. Ezt már csak azért is emelem ki, mert vannak olyan oldalak is, hasonló témában, amik ezeket az apróságokat elfelejtik közölni a gyanútlan vevővel (igen, jártam már így). 

Nagyjából egyébként tényleg ennyi erőfeszítést igényel, ha az ember tisztán étkezik, és egészségesen szeretne élni. Nem kell mindig olyan magasságokban gondolkodni, mint a fitness versenyzők élete, akiknek minden kajálása percre pontosan van beosztva, és grammra van kiszámolva a legutolsó kósza zsírmolekula is. Nyilván, a makrókra neked is figyelned kell, ha diétát csinálsz, de soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy mi egyszerű emberek vagyunk, nem pedig versenyzők! Igen, tartani kell a kalóriát, ha eredményt akarsz látni, de ha töltőnapon becsúszik egy kis csoki, vagy egy szelet a nagymama sütijéből a világ nem fog összedőlni, és a te eredményeid sem vesznek kárba, na meg a szervezeted sem mondja be az unalmast, mert uramisten, félrekajáltál. Elmehetsz megenni egy hamburgert is, ha ahhoz van kedved, feltéve, hogy a következő napokban ugyanúgy visszaállsz a tiszta kajákra és a rendes edzésre. Nem sanyargatni kell magadat, hanem jókat enni, jó alapanyagokból és közben jól érezni magadat. Most egy picit kitértem a diétákra is, de a lényeg úgyis az, hogy ha már csak a fentieket megvalósítod, és megpróbálod száműzni az egyszerű cukrot na meg a fehér lisztet az életedből, és e mellé bónuszként még sportolsz is valamit, magad is meg fogsz lepődni az eredményeken. 
Share
Tweet
Pin
Share
4 megjegyzés
A helyzet az, hogy lusta dög vagyok. Igazából ez így nem pontos, valójában időhiányban szenvedő, kifogásokat gyártó lusta dög vagyok. Persze, mondhatom, hogy a kifogások jönnek maguktól, mert ez a félév konkrétan a legnehezebb és legzsúfoltabb mind közül, ezer dolgom, problémám és tanulnivalóm van, mégis, nem szabadott volna abbahagynom.
Tavaly két és fél hónap alatt sikerült leadnom 6 kilót, elértem az 55 kilós álomsúlyt és iszonyú büszke voltam magamra. Hetente 3-4 alkalommal jártam kondiba, és olyan jól éreztem magam a bőrömben, ahogy még soha. Aztán beköszöntött a február, és realizáltam, hogy konkrétan benne vagyok a szarban. Teljesen elszámoltam magam a sulival kapcsolatban, és szinte lehetetlenné vált beilleszteni a diétát, és a kondit a mindennapokba. Ma már látom, hogy nem próbáltam eléggé. Inkább belenyugodtam a kényszerpihenőbe, és  elfogadtam, hogy akkor most egy kicsit abbahagyom, odakoncentrálok a nehéz tárgyakra, és megcsinálom a félévet így. Emiatt iszonyatosan haragszom magamra, mert most első kézből tapasztaltam meg a mondást, miszerint: folytatni sokkal könnyebb, mint újrakezdeni.
Szóval most, a második PSZ ZH-ra készülés közben szakítottam egy kis időt a motiválódásra, mert ahogy lement a ZH, indul újra a diéta. Nincs kifogás, nincs nyavalygás, nincs semmi, csak a fókuszálás a célra.
Nyilván ezt nem mindenki tudja átérezni, akinek például sosem voltak problémái a súlyával, vagy ha voltak/vannak is, de egyszerűen nem érdekli, az most valószínűleg értetlenül pislog a bejegyzés felett.
Viszont azt hiszem a többség érti, hogy miről beszélek. Hihetetlen érzés ám, amikor elérsz valamit, amire évek óta vágytál, csak eddig - ne szépítsük - túl gyenge voltál ahhoz, hogy összekapd magad, és tegyél is érte valamit. Aztán egyszer csak felszívod magad, és megcsinálod. Ezt az érzést akarom érezni újra.
Úgy akarok kimenni a strandra nyáron, hogy egy cseppet se szégyenkezzek a testem miatt. Hogy ne akarjam magam úton-útfélen takargatni, és hogy el merjek nyalogatni egy adag fagyit bűntudat nélkül, mert tudom, hogy teszek azért, hogy ne látszódjon meg a testemen. Meg akarom venni életem első rövidnadrágját.
Nem csalás, nem ámítás, én életem legutóbbi 8 éve alatt bizony hosszú nadrágokban csináltam végig a nyarakat. Ja, durva volt.
Ezen kívül pedig, legelsősorban: egészséges akarok lenni. Nem, nincs semmi bajom, de szeretném, ha ez így is maradna. Épp elég rossz példa van előttem, én viszont már több, mint egy éve igyekszem tudatosan élni, mert számomra ez elsőrendű fontosságú. Ha egészség nincs, nincs semmi. És ez a dolog lényege. Nem akarok 40 kilós "modellalkat" lenni. Nem is tudnék, annál azért sokkal jobban szeretem a hasamat. :) Egyébként is, számomra a nőies nő a "van rajta mit fogni" típus, akinek szép kerek a feneke, lapos a hasa, van melle és feszesek a karjai és a combjai. Egyszerűen csak fitt, egészséges, erős és formás akarok lenni. Ez a cél, amire most megint teljesen ráállítottam az agyamat. Nincs olyan, hogy nem sikerül, nincs olyan, hogy abbahagyjuk. Most nincs, egyszerűen nem lehet. Életemben először olyan nő akarok lenni, amilyenné már hosszú évek óta válni akarok. És meg is fogom csinálni.



Share
Tweet
Pin
Share
3 megjegyzés
Older Posts

A BLOGGER


Kitti


Ha kíváncsi vagy a nőszemélyre a blog mögött, a Rólam menüpontban találsz némi információt. Ha bármi kérdésed lenne írj kommentet, vagy megtalálsz az alábbi e-mail címen.


darki04@gmail.com

KÖVESS ITT IS

  • Tumblr
  • Pinterest
  • Instagram

Kedvencek

  • Köztes Helyek
  • GinnEase

Legutolsók

Instagram

BLOGLOVIN FELIRATKOZÁS

Follow

KÖNYVMOLY VAGYOK

Blog Archive

  • ▼  2017 (7)
    • július (2)
    • május (1)
    • április (2)
    • március (1)
    • február (1)
  • ►  2016 (24)
    • november (1)
    • szeptember (2)
    • augusztus (5)
    • július (6)
    • június (4)
    • május (4)
    • április (2)
  • ►  2014 (20)
    • október (1)
    • szeptember (2)
    • augusztus (3)
    • július (1)
    • április (2)
    • március (2)
    • február (4)
    • január (5)
  • ►  2013 (45)
    • december (5)
    • november (6)
    • október (3)
    • szeptember (4)
    • augusztus (1)
    • július (4)
    • június (3)
    • május (5)
    • április (4)
    • március (4)
    • február (6)

Ti

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates