• Home
  • Rólam
  • Személyes
  • Életmód
    • Diéta
    • Receptek
    • Category
  • Szépségápolás
    • Sminkek
    • Terméktesztek, szerzemények
    • Category

Petals In The Ashes

Bizonyára már erről a mániámról is beszámoltam nektek, de megmutatni eddig még nem volt merszem. Most nagy nehezen rávettem magam, hogy ha már egyszer kísérletezek, le is fotózzam a végeredményt, és azután bemutassam, hogy mit sikerült összehozni. Tulajdonképpen rengeteg sminkes blogot követek, sok helyről merítek inspirációt, de valljuk be, bőségesen van még mit tanulni. A jövőben nagyon szeretnék részt venni egy sminktanfolyamon, és még sokkal sokkal sokkkkkal ügyesebben forgatni az ecseteket, nem csak a saját, de a barátnőim örömére is. :) 


Igyekeztem egy színes, bulis sminket összehozni. A főszerepet a lila és az arany játszották, ezt pedig tussal koronáztam meg. Most nem volt műszempilla, legközelebbre viszont határozottan tervezek feltenni. Próbáltam kinti és benti felvételeket is készíteni, de egyik fényviszony sem felelt meg egészen az elvárásaimnak, sehol sem adta vissza a színeket tökéletesen, bár a benti képek talán egy fokkal jobban sikerültek. Meg időközben arra is rájöttem, hogy annyira mélyen ülnek a szemeim, hogy ha szemből fotóznak egyszerűen eltűnik a szemhéjam és semmi nem látszik a "műből". :( 
Na de ezen igyekszem nem elkeseredni, majd legfeljebb sokat nézek lefelé... :D 

Ezek pedig a benti képek, itt talán egy fokkal jobban érvényesültek a színek. 

arc
Garnier BB Krém - light
Lovely pirosító

szem
Manly Blusher Eyeshadow Paletta - 120 színű 
Manhattan Filces Szemhéjtus
Loreal Volume Million Lashes extra-black szempillaspirál
Essence szemceruza (sötétbarna)

száj
Lovely MAXI Lips szájfény 


Tetszett a smink, vagy legalábbis az ötlet, hogy a jövőben próbálkozzak még hasonlókkal? :) 

Share
Tweet
Pin
Share
2 megjegyzés
Habár időközben a sorozat is elkezdődött, én most mégis a könyvről szeretnék néhány gondolatot összeszedni. Stephen King, szerintem elég ennyit írnom, hiszen már maga a név garancia a minőségre. Szerencsére ez alkalommal sem kellett csalódnom.


Mesteri felvezetés, mesteri cselekmény, mesterien tálalva. Az a baj, hogy erről a könyvről sem tudok rosszat mondani, ugyanis az elejétől a végéig egyben van, minden részlete pontosan kidolgozva, a feszültség itt is kellő mennyiségben adagolva, ahogy azt a King könyvektől már megszoktuk. Minden karakter alaposan ki van találva, és mindannyiuknak megvan a maga szerepe. Ebben csak az a kiemelkedő, hogy jelen esetben egy városnyi emberről beszélünk - nyilván azért nincs mind a sokezer lakó egytől-egyig bemutatva és jellemezve - de Kingnek még ez sem okoz problémát.

A regény fő szála természetesen a Búra, amely egy szép őszi napon ereszkedik alá a semmiből, elvágva Chester's Mill városát a külvilágtól. A Búra láthatatlan és átjárhatatlan, komoly problémát okozva ezzel a lakosságnak. Ami a legdurvább, hogy a regény cselekménye mindössze egyetlen hetet foglal magába, mégis két majdnem 800 oldalas kötetből áll. King rendkívül szemléletesen mutatja be, hogy mit tesz a bezártság, a pánik és a kétségbeesés az emberekkel egy hét leforgása alatt, minden történés e köré épül. Hihetetlenül jól ábrázolja, hogy mit hoz ki belőlünk egy-egy krízishelyzet, hogy az embereknek valóban akkor mutatkozik meg a valódi személyisége, amikor egy nem várt szituációban kell helyt állniuk, számomra ez volt a regény legnagyobb tanulsága és legérdekesebb része is egyben. Természetesen megy a szokásos aprítás, konkrétan kb. a második oldalon kezdi, és be sem fejezi egészen a légvégéig. Számomra különösen szimpatikus volt egyébként, hogy nem voltak értelmetlen halálok, mindegyiknek be kellett következnie, és a végkifejlet is úgy lett eltalálva, ahogy van. 

Emellett nagyon örültem, hogy meg tudtam szeretni a szereplőket, akit kellett, azt pedig utáltam rendesen. Nem árulok egy túl nagy titkot, ha leírom, hogy a regény fő karaktere Barbie, azaz Dale Barbara iraki veterán - ennek később sok hasznát veszi - , valamint a város egyik (titkon legfőbb) tanácsosa 'Big Jim' Rennie. A fő konfliktus kettejük között játszódik, habár sok fontos mellékszereplőnk is van, például Rennie kicsi fia, Junior (a magyar kötetekben Ifi), akit ha a való életben ismernék valószínűleg sikítva menekülnék előle, vagy Julia Shumway a helyi újság főszerkesztője, aki egy talpraesett, vagány nő. A probléma kezdetben csak annyi, hogy Barbie még új a városban, szakácsként dolgozik a gyorskajáldában, és konfliktusba keveredik a helyi menő csávókkal, azaz Juniorral és barátaival. Jól eltángálja őket, Junior pedig szalad haza apucihoz oltalomért. Barbie ezt követően el szeretné hagyni a várost, hiszen nem akar összeütközésbe keveredni a tanácsossal, csakhogy épp távozása előtt ereszkedik le a Búra, így kénytelen a városban maradni, és eljátszani a célpont szerepét. Nem részletezem tovább, hiszen elég sokrétű és fordulatos a konfliktusuk, és az is érdekes, ahogy e köré építi a többi történést az író. 

Amit még fontosnak tartottam megjegyezni, hogy hatalmasat csalódtam a sorozatban, így, hogy már túl vagyok a könyvön. Ha jól emlékszem összesen 8 részt néztem meg belőle, de a szereplők és a város nevén kívül gyakorlatilag semmi nem hasonlít a könyv cselekményére. Barbie-t emlékeim szerint valami gyilkosnak állítják be már a pilotban, ez volt az első ami szíven ütött, ő a könyvben ugyanis a makulátlan jófiú karakter. Ezen kívül sok dolog volt, ami nem tetszett, túlságosan lagymatag a sorozat a könyvhöz képest, meg teljesen más a sztori is, amivel én nem tudtam azonosulni. 
A regényt azonban mindenkinek ajánlom, aki szereti Kinget, vagy még csak ismerkedne vele, mindkét esetben tökéletes választás. Nem egy könnyű olvasmány, már csak a téma, vagy a mérete miatt sem, de mindenféleképpen megéri, és ha egyszer belekezdtél, nagyon nehéz letenni. 
Share
Tweet
Pin
Share
4 megjegyzés
Képtelen voltam ajánlót írni a címbe - és tudom, ezért meg leszek kövezve - mert nekem ez egy évados kínszenvedés volt. Hogy miért néztem mégis végig? Ezen már én magam is sokat gondolkodtam. 

A sorozat, amiről beszélek a Harper Sziget, ami életem leghosszabbja volt a maga 13 részes, egyetlen évadával. Sok jót olvastam róla több blogon is, sőt az IMDB pontozása is meggyőző volt, ezért úgy döntöttem adok neki egy esélyt. Többen a Pretty Little Liars-hez hasonlították, ám én úgy gondolom a két sorozat elképesztően távol áll egymástól. Az egyetlen összefüggés köztük mindössze a háttérben való kavarás, amit ugyan a PLL-ben már eszméletlen módon eltúloznak és csűrnek-csavarnak, de még mindig nagyságrendekkel izgalmasabb, mint az, amit a Harper Szigetben produkáltak.
Kezdem ott, hogy iszonyatosan amatőr volt a sztori és a megvalósítás is. Én őszintén megpróbáltam élvezni a részeket, de sem csavart, sem izgalmat nem tapasztaltam a 13 rész során. Könnyen kiszámítható volt a történet, semmi meglepetést nem produkált, nem voltak benne óriási 'WTF?!' momentumok, gyakorlatilag egy sem. Aztán folytatom azzal, hogy a szereplőgárdának mindössze 3 tagját tudtam megkedvelni, a többiek többnyire csak idegesítőek voltak. A "drámai" helyzeteknek nem volt súlya, és kevés maradandó alakítást lehet a színészek számlájára írni. Katie Cassidy itt kiemelkedik számomra a mezőnyből, ő végig nagyon tetszett, míg a főszereplő csajt már a második részben magam fojtottam volna bele a tengerbe, annyira unszimpatikus volt.


Az első 5 részen szó szerint végig kellett küzdenem magam, és utána is már csak azért folytattam, mert úgy voltam vele, hogy ha már ennyi időt rászántam, csak megnézem ki a gyilkos. Amire egyébként körülbelül a vége előtt 4-5 résszel jöttem rá, tehát nem sok értelme volt kitartanom.
Jaj, nagyon gonosz vagyok, bocsánat. Én tényleg nem akarom megbántani azt, akinek tetszett, de nem lehet egyforma az ízlésünk. Én mindössze egy ennél jobban kidolgozott sztorira vártam volna a sok pozitívum alapján, éppen ezért volt számomra nagy csalódás. Valami csavaros, fordulatos thriller-sorozatra készültem, ehelyett kaptam egy langyoskás, lassan kialakuló maszlagot, ami ráadásul több sebből is vérzik. Rengeteg baki volt benne, az 'ott áll egy nyomorult helyben, tőlem két méterre a gyilkos, hát rálövök egy sörétes puskával, ami ráadásul szétterít, de természetesen hupsz, mellé' szitukból annyi volt, hogy a végén már rendesen fogtam a fejemet, mondván, ezt ők sem gondolhatták komolyan.
A gyilkos "motivációja" pedig végképp meghaladta a képességeimet, semmi rációt nem találok abban, hogy valaki ilyen semmilyen okok miatt kezdjen el ártatlan embereket öldökölni. Jó, itt nyilván sérült személyiségű emberekről beszélünk, valószínűleg valamilyen pszichés betegséggel, de számomra akkor is édeskevés volt az indok. Arról nem beszélve, hogy a színész sem remekelt a szerepben, én nem tudtam elhinni neki, hogy ő egy beteg sorozatgyilkos, ami pedig nem lett volna hátrány. 


Sajnálatos módon nem sok jót tudok mondani, a végén kifejezetten erősen elkapott a 'wtf did i just watch?' érzés, ami valljuk be, nem túl pozitív. A Sully-t alakító srác mondjuk kifejezetten cuki volt, pedig én aztán nem szeretem a szőke fiúkat, és a jó öreg "Odaátos" Bobby is hozta a formáját. Alapjában véve úgy gondolom, hogy az alapötletben sok a potenciál, meg lehetett volna ezt nagyon zúzósra is csinálni, de valahol komolyan félrecsúszott a megvalósítás. Szóval kár érte, de engem nem tudott megfogni. 


Most indulok majd neki a Vikingeknek, hátha azzal több szerencsém lesz. Közben erősen gondolkozom, hogy írjak-e hasonlót a többi sorozatról is, amiket láttam.
 Nektek mi a véleményetek? Lenne rá igény? :) 




Share
Tweet
Pin
Share
2 megjegyzés
Igen, új ruhába öltöztettem a blogot, bejegyzésre azonban már nem futotta. Most viszont túl vagyok egy körömlakkozáson - higgyétek el, ez nagy szó - és úgy éreztem elég volt a hallgatásból. Még javában zajlik a gyógyulási folyamat és akkor még finoman fogalmaztam. Habár, szerintem ha egy év múlva ilyenkor kérdez majd erről valaki, akkor is azt fogom mondani, hogy még mindig érzékeny téma ("szóval kitépem a szívedet, ha még egyszer erről beszélsz, kérdezel, vagy csak utalsz rá, mert ez meg az enyémet nyirbálja") de az élet kérlelhetetlenül megy tovább. 
A nyár hivatalosan is véget ért, most már nekem is elkezdődik a gyakorlati hely keresés, szerencsére egyre több ajánlat kerül fel a Karrier Iroda oldalára, így van miből válogatni. Habár szeptember végéig próbálom húzni a dolgot, mert lesz majd egy családi/céges nyaralás, és anyuék feltétlenül számítanak a megjelenésemre. Addig is itthon ülök, telnek a napok a fejem fölött, ahogy az egész nyáron történt. Szánalmas, tudom. De gyakran még az is nehézséget okozott, hogy egyáltalán kikeljek az ágyból és átvegyem a pizsamámat.
Időközben túl vagyok az üzleti nyelvvizsgán is, szeptember 20.-án lesz eredmény, de érzéseim szerint nem kellene, hogy kellemetlen meglepetés érjen. Ezzel szerintem a végére is értem az elmúlt hetek eseményeinek.
Az alkoholgőzös szombat (és néha péntek, szerda, vasárnap, mikor melyik) estékről pedig csak annyit, hogy kellemesen csalódtam több emberben is a környezetemben, sokkal több támogatást és szeretet kapok most minden felől, mint amire valaha is számítottam. 
Sokat tanultam az emberi kapcsolatokról ezen a nyáron, ha másra nem is, erre mindenképpen jó volt. Tudom ki az, aki mindig mellettem van, hogy kinek vagyok valójában fontos, és hogy néha valóban onnan érkezik a segítség és a támogatás, ahonnan a legkevésbé várod. Borzasztóan nagy igazság, hogy mindig közel kell tartanunk magunkhoz a szeretteinket, mert jöhet egy pont, amikor óriási szükségünk lesz rájuk, de ha addig elhanyagoltuk őket, nem biztos, hogy ott lesznek, hogy a vállukra vegyenek minket és a problémáinkat. Nélkülük biztosan nem tudtam volna végigcsinálni ezeket a heteket ép elmével, szóval egyszerűen csak hálás vagyok. :)


Na de érkezzenek akkor az augusztusi képek, ha már a júliust olyan csúfosan elhanyagoltam. 

food
 a nyár slágere volt nálam a friss paradicsomos, olívaolajos, fokhagymás, bazsalikomos spagetti.
rengetegszer készítettem, újabban egy kis erős paprikával, hogy kellemesen csípős legyen. awww, imádom.

drink
a nyári esték emlékére álljék itt a fehér bor tisztelgésül :)

girl
Emma nem csak csodálatos színésznő, de remek ember is és igazi gyönyörű nővé érett az évek során.
nagyon szeretem a kifinomultságát, és az eleganciát, ami árad belőle, holott alig idősebb nálam...
na igen, ezek szerint méltóságteljesen is fel lehet nőni, nem igaz Miley?

boy
hát Ian Bohen... *sóhaj*
annnnnyira jól néz ki a Teen Wolf harmadik évadában, hogy nem győztem nyálat csorgatni részről-részre.
kész vagyok. 

outfit
csak így, egyszerűen :) 


shoes
jaj, nem tehetek róla, de szerelmes vagyok a sarukba. 


makeup
annyira macska, hogy szavak sincsenek rá
imádom

nails
mostanság többnyire az egyszerűség dominál nálam, körömben is


fun
nem lehet megunni, az SATC az egyik legjobb nőcis sorozat, ami valaha készült, a valaha volt legjobb karakterekkel, és hát Samantha Jones a legjobbak legjobbja :) 

cute
tudooom, mindig kutyák, de hát imádnivalóak, nem? *.* 

creative
ha elég bátor lennék ehhez... awwww

motivation 
még a sorozatokból is lehet tanulni, ha figyelünk

Bocsánat az elmaradásért, tényleg. Továbbra sem ígérek semmit, de biztosan jelentkezem majd, ahogy a hangulatom engedi. 



Share
Tweet
Pin
Share
3 megjegyzés
Newer Posts
Older Posts

A BLOGGER


Kitti


Ha kíváncsi vagy a nőszemélyre a blog mögött, a Rólam menüpontban találsz némi információt. Ha bármi kérdésed lenne írj kommentet, vagy megtalálsz az alábbi e-mail címen.


darki04@gmail.com

KÖVESS ITT IS

  • Tumblr
  • Pinterest
  • Instagram

Kedvencek

  • Köztes Helyek
  • GinnEase

Legutolsók

Instagram

BLOGLOVIN FELIRATKOZÁS

Follow

KÖNYVMOLY VAGYOK

Blog Archive

  • ►  2017 (7)
    • július (2)
    • május (1)
    • április (2)
    • március (1)
    • február (1)
  • ►  2016 (24)
    • november (1)
    • szeptember (2)
    • augusztus (5)
    • július (6)
    • június (4)
    • május (4)
    • április (2)
  • ►  2014 (20)
    • október (1)
    • szeptember (2)
    • augusztus (3)
    • július (1)
    • április (2)
    • március (2)
    • február (4)
    • január (5)
  • ▼  2013 (45)
    • december (5)
    • november (6)
    • október (3)
    • szeptember (4)
    • augusztus (1)
    • július (4)
    • június (3)
    • május (5)
    • április (4)
    • március (4)
    • február (6)

Ti

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates