Aggodalomra semmi ok, jelentem megvagyok. Az eltűnésemnek pedig mindössze egyetlen oka volt: a Karácsony. Nálunk ilyenkor az a szokás, hogy körbejárjuk a családot, mindenkinél megnézzük a fát, vagyis szigorúan együtt töltjük az időt. Nagyon keveset ültem a gép előtt ebben a pár napban, és bevallom nem is igen jutott eszembe, hogy az ünnepek alatt új bejegyzést tegyek fel, mert számomra ez az időszak különleges és fontos, szóval miattam aztán senki ne punnyadjon a gép előtt, hanem inkább társasozzon egy jót a családjával. :)

Most viszont, hogy vége szakadt a négy napos dőzsölésnek, én is összekaptam magamat, és úgy gondoltam feldobom a decemberi Pixit. Na nem mintha ez az újdonság erejével hatna bárkire is, hiszen gondolom már több blogon is találkoztatok a dobozka tartalmával, de szeretném én is leírni a tapasztalataimat.  

Véleményem szerint egyébként az a különleges ebben a dobozkában a többi hasonló kezdeményezéshez képest, hogy ezért tényleg meg kell küzdeni. Nem hullik csak úgy az ölünkbe, nem rendelhetjük meg kedvünkre akkor, amikor eszünkbe jut, hiszen hatalmas sikere van, és ráadásul erősen limitált kiadású is. Bevallom én kifejezetten élveztem az érte való versengést, habár nagyon sajnáltam a csajokat a duplán összeomló szerver miatt, és kifejezetten feldühítettek az elégedetlenkedő megmondóemberek a Pixi facebook oldalán. Ez egy ilyen játék, nem nyerhet mindenki, és bár nagyon örültem, hogy a körülményekre való tekintettel végül e-mailessé vált rendelésből győztesként kerültem ki, de azért nem ugrottam volna a Tiszába akkor sem, ha éppen kicsúszok a keretből. Nekem ez az első boxom, és nagyon izgatottan vártam -  már csak azért is, mert nem voltam benne biztos, hogy otthon lesz-e bárki is, amikor kihozzák - de minden szerencsésen összejött, és már az első szállítási napon megérkezett a drága. 

Nagy nehezen végre ideért ő is. Őcsodálatosságáról beszéltem egy előző bejegyzésben, és végrevégrevégre megmutathatom nektek is. Az a baj, hogy a képek sajnos nem adják vissza teljes egészében a szépségét, pedig higgyetek nekem, tényleg gyönyörű. Az elmúlt hónapban talán egy lakk került e mellett a körmeimre, egyébként mindig újra és újra őt kentem fel, annyira szerelembe estem... Nem is tudnám pontosan meghatározni a színét, egy nagyon nagyon mély burgundi vörös, csokibarna beütéssel. Nekem picit az alvadt vérhez hasonlít talán a színe, de ezt lehet, hogy csak a túl sok Walking Dead-nézés mondatja velem. :D 

Egyébként én még nem találkoztam valóban zselé hatású lakkal, számomra idáig ez csupán ígéret maradt, a Moyra azonban még ezt is hozza - két rétegben, fedőlakkal tényleg olyan, mintha zselé lenne. Szóval számomra gyakorlatilag minden téren tökéletes, higgyétek el, nem véletlen a rajongás. 

Írom ezt december 8.-án, na de sebaj. Megfordult a fejemben egy 'Hello December' témájú poszt is, de miután szembesültem azzal, hogy már annyian és annyiféleképpen közölték velünk, hogy beköszöntött a Karácsony hava, erről inkább szépen csendben letettem. Viszont születtek egyéb ötletek és poszt-témák is, remélem, hogy meg is tudom őket valósítani a héten, úgy, ahogyan azt elterveztem. 

Közben pedig még mindig rohangálok mint pók a falon - mármint nyilván csak munka után -, mert ha éppen nem karácsonyi ajándékok után járok, akkor edzeni megyek, este hétre hazaesek, főzöm a kajámat másnapra, bedobozolom, és máris ott tartok, hogy mehetek aludni (amit egyébként nem teszek, mert olyan jó éjszaka sokáig fent maradni, azután minden egyes reggel keservesen megbánni). Érlelődik a bejegyzés erről is egyébként (márhogy az egészséges életmódról, diétáról és a kondiról), de még szedem össze a mondanivalót. Most viszont akkor képözön, ahogy megszokhattátok. :) 

(Egyébként totálisan Karácsony lázban égek, de szerintem ez egyértelműen ki fog derülni... :D)

food

drink

girl

boy

nem csak maga a fotó zseniális (pedig még mennyire, hogy az), de ez az ember olyan szívfájdítóan gyönyörű, hogy szavakat sem találok rá... a fantasztikusan zöld szemétől a legutolsó szeplőig tökéletes!

outfit

shoes

makeup

 az összes sminkje maga a tökély, ezt például simán el tudom képzelni az ünnepi asztalhoz (már persze, ha képes lennék leutánozni)

nails

fun

cute

creative

motivation

nincs is annál meggyőzőbb, vagy inspirálóbb dolog, mint látni, hogy nálam néha sokkal elkeserítőbb helyzetből induló lányok megcsinálták a "lehetetlent", és elérték az álomalakot (és nem mellesleg valószínűleg sokkal egészségesebbek, magabiztosabbak, és boldogabbak is lettek mellé).

ilyenkor mindig felszívom magam, mert látom, hogy hová juthatok, ha most nem adom fel, és ez iszonyatosan nagy löketet tud ám adni. :)