Sajnos nagyon régen írtam meg utoljára VKP bejegyzést, mert vagy az időpont nem volt alkalmas, és teljesen el voltam veszve, vagy a témával nem tudtam mit kezdeni, sokszor szinte semmi nem jutott eszembe róla, így inkább kihagytam, mint hogy erőltessem a dolgot. Ez a mostani téma viszont szöget ütött a fejemben, mert elgondolkodtatott kicsit saját magamon. Ha néhány szóban kellene összefoglalnom, mit szeretek magamban legjobban, talán azt mondanám, hogy a szilárd, megingathatatlan jellememet. Sokszor ez...
Az úgy volt, hogy Karácsony óta bizony olyan kis puhos lettem, mint egy rezgős kis puding, hogy szépen fogalmazzak. Ez már csak azért is szörnyen lehangoló, mert évekig olyan szépen tartottam a formámat, aztán összeköltöztünk Gyurival és valahogy elszabadult a pokol. Pedig nem főztem igazán másképp, sőt, az egészséges étkezés nálunk mindig alapvető volt, csak aztán megszaporodtak a kajarendelések, étterem-felfedezések és a kényelmes, kanapén tespedések, és aztán azt vettem észre, hogy egyik pillanatról a másikra...
