Higgyétek el, csak kívülről néznek ki szinte tök egyformának a színek, felkenve, ahogy azt lejjebb láthatjátok is, teljesen másképp mutatnak. Persze ez más rúzsokra is igaz, de én úgy tapasztaltam, hogy a Colourpop rúzsoknál talán hatványozottan így van: a látszat néha csal. A tégelyben teljesen más színe van a legtöbbnek, mint már csak a bőrre is felkenve, az ajkainkról már nem is beszélve. Szóval ezért különösen fontos, hogy a Colourpopnál (meg úgy egyébként is) soha ne úgy válasszatok ki egy színt, hogy láttatok egy-két képet a csomagolásról, és ránézésre ezt keresitek. Mindig nézzetek előtte swatchokat is, lehetőleg magatokhoz hasonló bőrszínű lányok képeit vagy videóit, hogy el tudjátok képzelni, rajtatok milyen lesz az árnyalat. Én rengeteg review posztot átnyálaztam a rúzsaimról, mielőtt megrendeltem őket és még így is volt olyan szín, ami meglepett, mert nem egészen ilyenre számítottam. Szóval minél több utánajárás, annál kevesebb bosszankodás és csalódás.

A halovány alkaromon így mutatnak a színek a délutáni napsütésben. Igyekeztem jó fényeknél fotózni, hogy a valódi árnyalatokat lássátok és ne legyenek olyan csalósak a képet. Úgy érzem sikerült őket jól elkapni, bár természetesen teljes egészében nem adják vissza a valóságot. 

Ebből a hármasból egyértelműen a Kapow a kedvencem, imádom ezeket a szürkés-barnás, sötét árnyalatokat, instant szerelem nálam az összes. Közülük talán a Perky áll tőlem a legtávolabb, nem szeretem ezeket a meggypiros színeket magamon, túlzottan is Hófehérke érzésem támad tőlük, és nem pozitív értelemben. 

A Kapow mellett ez a három áll legközelebb a szívemhez, bár a legnagyobb kedvenc kétségtelenül a Lumiere 2. Ez a csoda a piszkos rózsaszín és lila keveréke, igazi ciklámenes árnyalat, ha rásüt a nap, gyönyörűséges és szinte mindenhez megy. A Trap pedig egy piszkos rózsaszín-szürke keverék, első látásra szerelem volt, ahogy kipróbáltam. Végül, a Teeny Tiny egy kemény és intenzív, sötét szín (bár persze mindegyik árnyalat sokkal sötétebb rajtam, mint ahogy vártam), és mégis annyira passzolunk, imádom ahogy a bőrömmel éles kontrasztot mutat és mégis működik. 

Végül az a két szín, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy mit is érzek irántuk. A Bumble az, ami teljesen másképp nézett ki a képeken, amiket láttam, abszolút nem ilyen téglapiros színre számítottam, és nagyon nem tudok vele azonosulni... Próbálom szeretni, néha már-már azt hiszem sikerül is, aztán máskor meg megint nagyon idegen. A Tulle pedig egy iszonyú sötét, bordós szín, egy fokkal kevésbé durva, mint a Teeny Tiny, és ő általában meg is hódítja a szívemet, de néha mégis elbizonytalanít. Érdekes a kapcsolatunk tehát ezzel a kettővel, azt hiszem még barátkoznunk kell kicsit.

Összességében egyébként én csak jót tudok mondani ezekről a matt rúzsokról. Nem azt állítom, hogy nem lehet náluk jobbat találni a piacon, de ár-érték arányban szerintem teljesen rendben vannak (ha sikerül elcsípni az ingyenes nemzetközi szállítást), tartósak és ha kis mennyiségben visszük fel őket, ahogyan kell, akkor egyáltalán nem ragadnak és iszonyúan pigmentáltak. Tény ami tény, a színek néha megtévesztőek tudnak lenni, szerintem elég zavaró, hogy másképp néznek kis a tubusban és másképp felkenve, de ennyi legyen velük a legnagyobb bajom. 

Bár ez az állítás rám kevéssé igaz jelenleg, mégis kedvet kaptam ehhez a kihíváshoz, azon egyszerű oknál fogva, hogy, mint tudjátok, imádok olvasni, és minden érdekel, amihez a könyveknek köze van. A Molyon találkoztam ezzel a kezdeményezéssel, és rögtön belelkesedtem, csatlakoztam is a Facebook csoporthoz, amiben a résztvevők megosztják egymással a könyves élményeiket és csak olvastam és olvastam a bejegyzéseket.

Remek ötletnek tartom ezt a kihívást, és rendesen meglepődtem, amikor realizáltam, hogy Szabados Ági, az RTL híradósa legalább akkora könyvmoly, mint én és az ő nevéhez fűződik ez az egész történet, amit a saját könyves blogján indított, értelemszerűen még januárban. Sajnos én csak most szereztem róla tudomást, de végül is akármikor be lehet csatlakozni, így az én 12 hónapom majd jövő májusban ér véget. Annyi baj legyen.


A júniusi téma, avagy feladat, nem más, mint egy könyv, ami a borítója alapján tetszett meg. A könyv, amit kiválasztottam viszont egyáltalán nem új szerzemény, sőt. Még tavaly júliusban - te jó ég, már majdnem egy éve - vásároltam, és akkor nagyon lelkesedtem érte, viszont annyi minden történt időközben és annyi elfoglaltságom akadt (na, akkoriban aktuálisabb lett volna a kihívás...), hogy elfelejtődött valahogy, ami már látom, óriási baklövés volt részemről. Belekezdtem ugyan, és nagyon tetszett is, de olyan csodás, mély mondanivalója van, hogy ez tipikusan az a könyv, amivel csak lassan tudsz haladni, mert meg kell emésztened amit olvastál. Le kell, hogy ülepedjen, túl kell esni a WOW-faktorokon, és amikor jól megrágtad már, akkor haladhatsz csak tovább. Legalábbis nekem ilyen volt, mindamellett, hogy igazi kis léleksimogató és amolyan igazán "feel good" érzésekkel teli, árasztja magából a pozitivitást, és ez egyértelműen lerí már a borítójáról is. Vallom, hogy máig ez az egyik legszebb könyvborító, amit láttam, és ez a gyönyörűség nem más, mint Elizabeth Gilbert Big Magic-je. Nekem ez az első könyvem az írónőtől, ugyanis valamiért évekig nagyon ódzkodtam az Ízek, imák, szerelmektől, úgy gondoltam, hogy túl van hypeolva, bár azt nem tudnám megmondani mire alapoztam pontosan ezt a véleményemet. De amióta beleolvastam a Big Magicbe és belekóstoltam az írónő könnyed és kedélyes, erőlködéstől mentes stílusába, azóta nagyon kíváncsi lettem a nagy elődre is. Szóval valamikor szeretném beszerezni azt is, talán lesz is majd olyan téma, amibe bele tudom illeszteni.


Mindenképp jövök majd a véleménnyel a Big Magic-ről, én is kíváncsi vagyok már, hogy mi sül ki belőle. Mindenki leginkább a végét dicséri, szóval remélem, hogy én is megkapom tőle azt a pluszt, amire most amúgy is nagy szüksége van a zaklatott kis lelkemnek. Nézzetek vissza július elején, ha érdekel titeket a konklúzió.