Megint belemerültem a WeHeartIt és a Freshome képáradatába, esküszöm, órákat tudok eltölteni képnézegetéssel. Ha nem ismeritek a Freshome-ot, feltétlenül látogassátok meg, amennyiben érdekel titeket a lakberendezés vagy egyszerűen csak szerettek stílusos és szép lakásokat nézegetni. Fantasztikus design ötletek és komplett lakások vannak itt fent,  ha tudnátok hány apartmanban képzeltem már el magamat, ahogy az életem további részét ott töltöm... :)
Szóval a csodás lakásokat nézegetve úgy döntöttem, hogy megosztom veletek milyen stílusú otthon áll legközelebb a kicsi szívemhez, illetve hogy milyen környezetben tudom elképzelni magam, mit szeretnék majd elérni a későbbiekben.



Azt hiszem ebből a pár képből is elég egyértelműen látszik: nagyon szeretem az egyszerű, letisztult dolgokat. Így tehát az az alapelvem, hogy a kevesebb néha több - a fehér falak, és az egyszerű, de mégis ízléses bútorok remekül feldobhatóak színes szőnyegekkel, párnákkal, használati tárgyakkal. A négy fal közül csak az egyikre kerülő tapéta kitűnő díszítő elem lehet, abszolút elegáns és kreatív hatást tud kölcsönözni a szobának. Egy-két növény mindig elkél, szerintem iszonyú hangulatosak tudnak lenni, ahogyan a gyertyák, vagy kisebb-nagyobb díszítő elemek is, egyszerűen imádom a szép csecsebecséket.
Szeretem, ha a szépség és a funkcionalitás ötvözésre kerül, és nem csak gyönyörködni lehet egy nappaliban, hanem minden kényelmi, illetve tároló eszköz a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy jól is érezzük magunkat benne.

Még most is gyakorlatilag sokkol a tudat, hogy idén, ha minden jól megy, vége. Hogy ezen a szakon ez lesz az utolsó vizsgaidőszak, hogy azután jó eséllyel nem megyek többé a Kálvária sgt-i épületbe, nem ülök a társalgóban, nem sírok Nórinak fészbuk chaten vizsgaidőszakban, és nem csinálunk mindent együtt, mint az sziámi ikrek. Most még mindez olyannyira elképzelhetetlen, hogy szinte fel sem fogom. Elég nehezen veszem rá magam, hogy realizáljam: el kell döntenem megint, mit kezdek innentől az életemmel. Jó eséllyel tanulok tovább, maradok még 2-3 évre, mert egy diploma és egy nyelv messze nem lesz elég, ha olyan életet akarok élni a későbbiekben, amit mindig is elképzeltem. Persze, ez mind szép és jó, de... engem mindig borzasztóan megviselnek a változások, és úgy érzem ez sem lesz kivétel. Még belegondolni is nehéz.


Ma részt vettünk a tavaszi állásbörzén, 3 bazivastag könyvet cipeltem haza a 2013-as céges ajánlatokkal, lehetőségekkel, munkakeresési tanácsokkal és tippekkel. Feliratkoztunk a hírlevelekre, bejelöltük, hogy milyen gyakornoki pozíciók érdekelnének, és most... annyira FELNŐTTNEK érzem magam. Csupa nagybetűvel. És ezt egyelőre nem tudom hogyan kezeljem... Most bizonyára egy gyermeki lelkületű rinyagépnek tűnhetek, és a gyermeki lelkületben nem is tévedtek sokat. Mindenesetre úgy gondolom mindig is érettebb voltam a koromnál, azt hiszem a 21 évemnek megfelelően viselkedem, teljes mértékig önellátó vagyok (igen, a pénzkeresést kivéve), nincs szükségem arra, hogy főzzenek, mossanak rám, hogy gondoskodjanak rólam, mindent megcsinálok magam, és élvezem is, de alapvetően belül még mindig egy 10 éves kislány vagyok, és álmodozom és tervezek és lelkesedem és a világ gyönyörű és élni csudajó. Szóval igen, valami ilyesmi.

Nem hiszem, hogy ez rossz, mondjuk inkább úgy, hogy ez a generációnk sajátja. Félünk, mindannyian. Félünk kilépni a nagybetűs életbe, mert aaaannyira kényelmes otthon lakni, és anyuék megoldják, és nem vállalunk felelősséget, és éljük világunkat. Igen, mindez remek. Valahol azonban vágyom már arra, hogy próbálgassam kicsit a szárnyaimat, és teljes mértékig egyedül feleljek az életemért. A kiégett villanykörtéktől kezdve, a gázszámlákon keresztül minden egyes darabjáért. Csak nehéz megtenni az első nagy lépést. Most készülődök csak neki, mindenesetre izgatottan várom, hogy mit hoz a jövő. Kíváncsi vagyok a határaimra, de igazán.

Mint azt kb. két hete megírtam, betértem a Rossmanba, és két új Catrice lakkot is beszereztem. Most a sötétbarna, 570 Beavis and Mud-Head elnevezésű lakkot hoztam megmutatni.

A másik, 830-as Salmon and Garfunkel árnyalat talán még jobban tetszett, arról viszont sajnos nem készült kép - elfelejtettem levinni Kevint Szegedre, a telefonommal meg feleslegesnek éreztem szenvedni, úgysem tudta volna visszaadni a valódi színeket.

Tina tehát gyorsan megcsinálta nekem ezt a két szépséget, úgyhogy most teljes a boldogságom. Gumira fűzte rá, szóval bárki számára hordható, és rengeteg színű szalaggal és gyönggyel kérhető. Amit itt láttok, az ekrü gyöngy, nekem ez a hagyományos változat tetszik legjobban, de lehet kérniii (bordó, halvány lila, fekete, vajszínű, fehér, sötét zöld, narancs, óarany, piros, pisztácia, púder rózsaszín, világos kék, sötét kék, sötét lila, ezüst, rózsaszín, beige, arany) változatokban is. Huhh, igen, hosszú a lista. És hogy miért írtam ezt ki ide? Nyilvánvalóan nem más tollával akarok ékeskedni, szánom-bánom, de én nem tudok ilyeneket alkotni.
De meg szeretném adni az esélyt, hogy ha tetszik, nektek is lehessen ilyen édes, visszafogott és szép ékszeretek. Nem nagy összegről, 500 Ft-ról beszélünk, szóval ha tetszik, dobjatok egy mail-t (fent, jobb sarok, elérhetőség) az esetleges kívánságokról, seperc alatt elkészül, és postázásra is kerül.