GUESS WHO'S BACK?

by - kedd, április 12, 2016

Nem is tudom mivel illene kezdeni egy ilyen bejegyzést, hiszen legutóbb majdnem másfél évvel ezelőtt jelentkeztem. (Te jó ég, tényleg ilyen régen? Esküszöm nem tűnt ilyen hosszú időnek...)
Azóta - nem is olyan meglepő módon - rengeteg változás történt az életemben, voltak nagyon jó és nagyon nehéz időszakok is, de végül is azt hiszem, hogy sokkal bölcsebben és tapasztaltabban gépelem most ezeket a sorokat. Bevallom sokáig nem hiányzott a blog, igazság szerint sokszor annyira elfoglalt voltam, hogy eszembe sem jutott, hogy ilyen is volt, hogy egyszer ez is fontos része volt a mindennapjaimnak. Azután egyszer csak mégis elkezdett hiányozni. Hiányzott, hogy nem írom ki magamból az élményeimet és a gondolataimat. Hogy ha valamiről véleményem van, vagy csak támad pár ötletem, akkor azokat nem szedem pontokba és nem töltöm fel végül ide. Szóval elkezdtem ízlelgetni a gondolatot, hogy újra kellene kezdeni. 
Na de ennyi idő után?
Olvasná ezt még bárki is? 
Aztán rájöttem, hogy ez igazság szerint azelőtt sem volt szempont, én akkor is írnék, ha rajtam kívül egy kósza lélek sem olvasná el, úgyhogy úgy gondoltam, belevágok. 
Szóval újra itt, újra kiszórom majd elétek az életem érdekes - vagy kevésbé érdekes - darabkáit, a beauty tapasztalatokat, a smink kísérleteket, a katarzist okozó olvasási élményeket, a csődbe ment majd újrakezdett diétákat, az izgalmas sorozatokat és filmeket és gyakorlatilag mindent, ami egy kicsit is megmozgatja a fantáziámat. Még mindig nem akarok skatulyákat, a Petals In The Ashes sosem lesz teljes egészében "semmilyen" blog. Nem szeretnék főállású beauty guru lenni, annak ellenére, hogy imádok sminkelni, mint ahogyan egy könyves blogot sem tudnék hosszú távon csinálni, hiába vagyok képtelen könyvek nélkül létezni. Egyszerűen azért, mert ha csupán egyetlen témára kellene koncentrálnom, abba valószínűleg hamar beleunnék, túlságosan monoton lenne a számomra. Így viszont csaponghatok kedvemre, és nincs megkötve a két kezem. Nekem ez fontos.


Úgyhogy, here we are again, zakatolunk tovább, és remélem sikerülni fog olyan témákat találni, ami talán titeket is le fog kötni, és kicsit hozzá tudok járulni a napi kikapcsolódáshoz, ha blogokat olvasni támadna kedvetek. Igazság szerint ennyi a célom, se több, se kevesebb. Csapjunk bele (újra)!

(Ja igen, és úgy döntöttem kilépek a névtelenség homályából - 16 éves korom óta használtam a mia nicknevet, de úgy érzem, igazán megérett a cserére - és mostantól az egyik becenevemen, Kájtiként találtok meg itt a blogon, és ezentúl az éterben is.)

You May Also Like

0 megjegyzés