Azért akartam egy bejegyzésben írni erről a két filmről, mivel egyrészt mindkettő a DC univerzum része, és lássuk be, a DC nagyon beindult mostanában, szinte futószalagon gyártják nekünk az újabbnál újabb mozikat, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezen kívül pedig szerettem volna kicsit össze is hasonítani őket. Számomra a Batman Superman ellen is még friss élmény, ugyanis bevallom, én arra nem ültem be a moziba, így csak két hete, amikor normális verzióban tudtam megnézni, akkor kerítettem rá sort. A Suicide Squad-ot viszont moziban néztük Gyurival, évfordulós programként nemrég. Szóval most mindkét film igazán élénken él még az emlékeimben, ezért hát itt az ideje a véleményezésnek.
Imádok olvasni - ezt már kismilliószor említettem, azt hiszem- , és az ízlésem meglehetősen széles skálán mozog. Szeretem a horrort, a fantasy-t, a drámát, az akciót, a romantikát és a blőd limonádét is, ha jól van tálalva. Filmeknél a helyzet ugyanez, a legédesebb guilty pleasure számomra az, amikor egy irtózatosan ciki tinifilmet nézhetek, amit amúgy titokban természetesen a végsőkig imádok. Szóval ha már így lerántottam a leplet az ízlésficamomról, szeretném bemutatni nektek a filmet (és a könyvet, ami alapján készült), ami az egyik legjobban sikerült tinifilm lett az elmúlt pár évben, legalábbis szerintem.
Ez pedig nem más, mint a The Duff. Avagy magyarul A pótkerék.


