Képtelen voltam ajánlót írni a címbe - és tudom, ezért meg leszek kövezve - mert nekem ez egy évados kínszenvedés volt. Hogy miért néztem mégis végig? Ezen már én magam is sokat gondolkodtam.
A sorozat, amiről beszélek a Harper Sziget, ami életem leghosszabbja volt a maga 13 részes, egyetlen évadával. Sok jót olvastam róla több blogon is, sőt az IMDB pontozása is meggyőző volt, ezért úgy döntöttem adok neki egy esélyt. Többen a Pretty Little Liars-hez hasonlították, ám én úgy gondolom a két sorozat elképesztően távol áll egymástól. Az egyetlen összefüggés köztük mindössze a háttérben való kavarás, amit ugyan a PLL-ben már eszméletlen módon eltúloznak és csűrnek-csavarnak, de még mindig nagyságrendekkel izgalmasabb, mint az, amit a Harper Szigetben produkáltak.
Kezdem ott, hogy iszonyatosan amatőr volt a sztori és a megvalósítás is. Én őszintén megpróbáltam élvezni a részeket, de sem csavart, sem izgalmat nem tapasztaltam a 13 rész során. Könnyen kiszámítható volt a történet, semmi meglepetést nem produkált, nem voltak benne óriási 'WTF?!' momentumok, gyakorlatilag egy sem. Aztán folytatom azzal, hogy a szereplőgárdának mindössze 3 tagját tudtam megkedvelni, a többiek többnyire csak idegesítőek voltak. A "drámai" helyzeteknek nem volt súlya, és kevés maradandó alakítást lehet a színészek számlájára írni. Katie Cassidy itt kiemelkedik számomra a mezőnyből, ő végig nagyon tetszett, míg a főszereplő csajt már a második részben magam fojtottam volna bele a tengerbe, annyira unszimpatikus volt.
Kezdem ott, hogy iszonyatosan amatőr volt a sztori és a megvalósítás is. Én őszintén megpróbáltam élvezni a részeket, de sem csavart, sem izgalmat nem tapasztaltam a 13 rész során. Könnyen kiszámítható volt a történet, semmi meglepetést nem produkált, nem voltak benne óriási 'WTF?!' momentumok, gyakorlatilag egy sem. Aztán folytatom azzal, hogy a szereplőgárdának mindössze 3 tagját tudtam megkedvelni, a többiek többnyire csak idegesítőek voltak. A "drámai" helyzeteknek nem volt súlya, és kevés maradandó alakítást lehet a színészek számlájára írni. Katie Cassidy itt kiemelkedik számomra a mezőnyből, ő végig nagyon tetszett, míg a főszereplő csajt már a második részben magam fojtottam volna bele a tengerbe, annyira unszimpatikus volt.
Az első 5 részen szó szerint végig kellett küzdenem magam, és utána is már csak azért folytattam, mert úgy voltam vele, hogy ha már ennyi időt rászántam, csak megnézem ki a gyilkos. Amire egyébként körülbelül a vége előtt 4-5 résszel jöttem rá, tehát nem sok értelme volt kitartanom.
Jaj, nagyon gonosz vagyok, bocsánat. Én tényleg nem akarom megbántani azt, akinek tetszett, de nem lehet egyforma az ízlésünk. Én mindössze egy ennél jobban kidolgozott sztorira vártam volna a sok pozitívum alapján, éppen ezért volt számomra nagy csalódás. Valami csavaros, fordulatos thriller-sorozatra készültem, ehelyett kaptam egy langyoskás, lassan kialakuló maszlagot, ami ráadásul több sebből is vérzik. Rengeteg baki volt benne, az 'ott áll egy nyomorult helyben, tőlem két méterre a gyilkos, hát rálövök egy sörétes puskával, ami ráadásul szétterít, de természetesen hupsz, mellé' szitukból annyi volt, hogy a végén már rendesen fogtam a fejemet, mondván, ezt ők sem gondolhatták komolyan.
A gyilkos "motivációja" pedig végképp meghaladta a képességeimet, semmi rációt nem találok abban, hogy valaki ilyen semmilyen okok miatt kezdjen el ártatlan embereket öldökölni. Jó, itt nyilván sérült személyiségű emberekről beszélünk, valószínűleg valamilyen pszichés betegséggel, de számomra akkor is édeskevés volt az indok. Arról nem beszélve, hogy a színész sem remekelt a szerepben, én nem tudtam elhinni neki, hogy ő egy beteg sorozatgyilkos, ami pedig nem lett volna hátrány.
Jaj, nagyon gonosz vagyok, bocsánat. Én tényleg nem akarom megbántani azt, akinek tetszett, de nem lehet egyforma az ízlésünk. Én mindössze egy ennél jobban kidolgozott sztorira vártam volna a sok pozitívum alapján, éppen ezért volt számomra nagy csalódás. Valami csavaros, fordulatos thriller-sorozatra készültem, ehelyett kaptam egy langyoskás, lassan kialakuló maszlagot, ami ráadásul több sebből is vérzik. Rengeteg baki volt benne, az 'ott áll egy nyomorult helyben, tőlem két méterre a gyilkos, hát rálövök egy sörétes puskával, ami ráadásul szétterít, de természetesen hupsz, mellé' szitukból annyi volt, hogy a végén már rendesen fogtam a fejemet, mondván, ezt ők sem gondolhatták komolyan.
A gyilkos "motivációja" pedig végképp meghaladta a képességeimet, semmi rációt nem találok abban, hogy valaki ilyen semmilyen okok miatt kezdjen el ártatlan embereket öldökölni. Jó, itt nyilván sérült személyiségű emberekről beszélünk, valószínűleg valamilyen pszichés betegséggel, de számomra akkor is édeskevés volt az indok. Arról nem beszélve, hogy a színész sem remekelt a szerepben, én nem tudtam elhinni neki, hogy ő egy beteg sorozatgyilkos, ami pedig nem lett volna hátrány.
Sajnálatos módon nem sok jót tudok mondani, a végén kifejezetten erősen elkapott a 'wtf did i just watch?' érzés, ami valljuk be, nem túl pozitív. A Sully-t alakító srác mondjuk kifejezetten cuki volt, pedig én aztán nem szeretem a szőke fiúkat, és a jó öreg "Odaátos" Bobby is hozta a formáját. Alapjában véve úgy gondolom, hogy az alapötletben sok a potenciál, meg lehetett volna ezt nagyon zúzósra is csinálni, de valahol komolyan félrecsúszott a megvalósítás. Szóval kár érte, de engem nem tudott megfogni.
Most indulok majd neki a Vikingeknek, hátha azzal több szerencsém lesz. Közben erősen gondolkozom, hogy írjak-e hasonlót a többi sorozatról is, amiket láttam.
Nektek mi a véleményetek? Lenne rá igény? :)
