Nem lett volna értelme kritikát írni a címbe, ugyanis szinte semmiféle kritikát nem tudok megfogalmazni ezzel a történettel kapcsolatban. Egyedül azt sajnálom, hogy még csak most jutott el hozzám - habár talán ez nem is akkora baj, legalább nem kell olyan sokat várnom a folytatásra.

Sok helyen, sokféle kritikát olvastam róla, azonban egy dologban mindegyik egyetértett: A szabadulás egy remek könyv. Nincs ezen mit ragozni, egyszerűen olyan alapossággal és részletességgel meséli el a sztorit, mintha valóban megtörtént volna. Cronin mindenre gondolt. A lehető legnagyobb aprólékossággal kezdi a történetet, a főszereplő, Amy életét konkrétan születésétől kezdve követhetjük végig. A bevezető rész gyakorlatilag 300 oldalon keresztül tart, ugyanis a vírus megalkotásának alapötletétől jutunk el a megvalósításig, majd az elszabadulásig, és a ma ismert világ megszűnéséig. Sok poszt-apokaliptikus történetet ismerek, láttam és olvastam már, de ez mind közül a legmeggyőzőbb. Remek a szereplők bemutatása, és a világleírás egyaránt. Az pedig, hogy nem csak egy síkon zajlik a történet, a zsenialitás határát súrolja. Cronin tehát nem csak a múltat és a jelent mutatja meg nekünk, de a bevezető után mintegy 100 évet ugrik az időben, ami a kihalt világban megmaradt maroknyi túlélő boldogulását írja le. Emellett pedig ott van a harmadik szál, amikor 1000 évvel a vírus kirobbanása után felderített és nyilvánosságra hozott dokumentumokat olvashatunk, amelyek mind egy konferencián kerülnek bemutatásra. Itt nem jelennek meg a szereplőket, mindössze csak a konferencia idejét és helyét írja le a szerző, így tehát egyértelművé válik számunkra, hogy van folytatás, az emberiség nem hal ki teljesen.

Tényleg lesz ugyanis folytatás. Már A szabadulás sem rövid, cirka 800 oldalról beszélünk, és várhatóan a következő két kötet is hasonló hosszúságúnak ígérkezik. Zene füleimnek.
A következő könyv címe A tizenkettő lesz, amely utal a 12 tesztalanyra, akiken a vírus kifejlesztését elkezdték. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a könyv kiindulási pontja alapvetően egy rendkívül okos, de felelőtlen tudós, és a hataloméhes, még felelőtlenebb kormány kíváncsisága és telhetetlensége. Olyan szert akarnak létrehozni, amely megnöveli az emberek teljesítőképességét, és természetfeletti hosszúságú életet biztosít, betegségek nélkül - mindezt a kormány nyilván háborús célokra szánja, gyakorlatilag szuper katonákat, fegyvereket hoznának létre. Csak mint mindig, hiba csúszik a gépezetbe, és a 12 halálra ítélt rab, akiken a kísérleteket végzik, elszabadul. Ekkor felborul a világ rendje, és megkezdődik a rettegés a sötétségtől. A vírust ugyanis egy dzsungelben honos denevérfaj hordozza, így maguk a fertőzöttek is denevérhez hasonlatos tulajdonságokkal kezdenek rendelkezni, vagyis többek között nem bírják a napfényt. Direkt nem használtam a vámpír szót, ugyanis itt nem egészen erről van szó. Inkább mintha vámpírok, zombik és mutáns szörnyek keresztezése születne meg előttünk a könyv lapjain.


Ennél jobban nem szeretnék belemenni, a lényeg, hogy engem teljesen elképesztett az író. Nem is tudom mikor olvastam utoljára ilyen mesterien összerakott történetet, amelynek az ezernyi részlete, apró darabkája ennyire egymásra épült volna, és tökéletes egységben kezdett összeállni, ahogy haladtam előre a történetben. Rettentően kíváncsi vagyok a folytatásra, sőt, elvileg film is készül belőle, bár azzal kapcsolatban elég nagy a csend. Mindenesetre mindenkinek ajánlom, aki kicsit is szereti a sötétebb hangulatú, horroros fantasy sztorikat, biztos vagyok benne, hogy kedvenc lesz belőle.