Higgyétek el, csak kívülről néznek ki szinte tök egyformának a színek, felkenve, ahogy azt lejjebb láthatjátok is, teljesen másképp mutatnak. Persze ez más rúzsokra is igaz, de én úgy tapasztaltam, hogy a Colourpop rúzsoknál talán hatványozottan így van: a látszat néha csal. A tégelyben teljesen más színe van a legtöbbnek, mint már csak a bőrre is felkenve, az ajkainkról már nem is beszélve. Szóval ezért különösen fontos, hogy a Colourpopnál (meg úgy egyébként is) soha ne úgy válasszatok ki egy színt, hogy láttatok egy-két képet a csomagolásról, és ránézésre ezt keresitek. Mindig nézzetek előtte swatchokat is, lehetőleg magatokhoz hasonló bőrszínű lányok képeit vagy videóit, hogy el tudjátok képzelni, rajtatok milyen lesz az árnyalat. Én rengeteg review posztot átnyálaztam a rúzsaimról, mielőtt megrendeltem őket és még így is volt olyan szín, ami meglepett, mert nem egészen ilyenre számítottam. Szóval minél több utánajárás, annál kevesebb bosszankodás és csalódás.

A halovány alkaromon így mutatnak a színek a délutáni napsütésben. Igyekeztem jó fényeknél fotózni, hogy a valódi árnyalatokat lássátok és ne legyenek olyan csalósak a képet. Úgy érzem sikerült őket jól elkapni, bár természetesen teljes egészében nem adják vissza a valóságot. 

Ebből a hármasból egyértelműen a Kapow a kedvencem, imádom ezeket a szürkés-barnás, sötét árnyalatokat, instant szerelem nálam az összes. Közülük talán a Perky áll tőlem a legtávolabb, nem szeretem ezeket a meggypiros színeket magamon, túlzottan is Hófehérke érzésem támad tőlük, és nem pozitív értelemben. 

A Kapow mellett ez a három áll legközelebb a szívemhez, bár a legnagyobb kedvenc kétségtelenül a Lumiere 2. Ez a csoda a piszkos rózsaszín és lila keveréke, igazi ciklámenes árnyalat, ha rásüt a nap, gyönyörűséges és szinte mindenhez megy. A Trap pedig egy piszkos rózsaszín-szürke keverék, első látásra szerelem volt, ahogy kipróbáltam. Végül, a Teeny Tiny egy kemény és intenzív, sötét szín (bár persze mindegyik árnyalat sokkal sötétebb rajtam, mint ahogy vártam), és mégis annyira passzolunk, imádom ahogy a bőrömmel éles kontrasztot mutat és mégis működik. 

Végül az a két szín, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy mit is érzek irántuk. A Bumble az, ami teljesen másképp nézett ki a képeken, amiket láttam, abszolút nem ilyen téglapiros színre számítottam, és nagyon nem tudok vele azonosulni... Próbálom szeretni, néha már-már azt hiszem sikerül is, aztán máskor meg megint nagyon idegen. A Tulle pedig egy iszonyú sötét, bordós szín, egy fokkal kevésbé durva, mint a Teeny Tiny, és ő általában meg is hódítja a szívemet, de néha mégis elbizonytalanít. Érdekes a kapcsolatunk tehát ezzel a kettővel, azt hiszem még barátkoznunk kell kicsit.

Összességében egyébként én csak jót tudok mondani ezekről a matt rúzsokról. Nem azt állítom, hogy nem lehet náluk jobbat találni a piacon, de ár-érték arányban szerintem teljesen rendben vannak (ha sikerül elcsípni az ingyenes nemzetközi szállítást), tartósak és ha kis mennyiségben visszük fel őket, ahogyan kell, akkor egyáltalán nem ragadnak és iszonyúan pigmentáltak. Tény ami tény, a színek néha megtévesztőek tudnak lenni, szerintem elég zavaró, hogy másképp néznek kis a tubusban és másképp felkenve, de ennyi legyen velük a legnagyobb bajom. 

Bár ez az állítás rám kevéssé igaz jelenleg, mégis kedvet kaptam ehhez a kihíváshoz, azon egyszerű oknál fogva, hogy, mint tudjátok, imádok olvasni, és minden érdekel, amihez a könyveknek köze van. A Molyon találkoztam ezzel a kezdeményezéssel, és rögtön belelkesedtem, csatlakoztam is a Facebook csoporthoz, amiben a résztvevők megosztják egymással a könyves élményeiket és csak olvastam és olvastam a bejegyzéseket.

Remek ötletnek tartom ezt a kihívást, és rendesen meglepődtem, amikor realizáltam, hogy Szabados Ági, az RTL híradósa legalább akkora könyvmoly, mint én és az ő nevéhez fűződik ez az egész történet, amit a saját könyves blogján indított, értelemszerűen még januárban. Sajnos én csak most szereztem róla tudomást, de végül is akármikor be lehet csatlakozni, így az én 12 hónapom majd jövő májusban ér véget. Annyi baj legyen.


A júniusi téma, avagy feladat, nem más, mint egy könyv, ami a borítója alapján tetszett meg. A könyv, amit kiválasztottam viszont egyáltalán nem új szerzemény, sőt. Még tavaly júliusban - te jó ég, már majdnem egy éve - vásároltam, és akkor nagyon lelkesedtem érte, viszont annyi minden történt időközben és annyi elfoglaltságom akadt (na, akkoriban aktuálisabb lett volna a kihívás...), hogy elfelejtődött valahogy, ami már látom, óriási baklövés volt részemről. Belekezdtem ugyan, és nagyon tetszett is, de olyan csodás, mély mondanivalója van, hogy ez tipikusan az a könyv, amivel csak lassan tudsz haladni, mert meg kell emésztened amit olvastál. Le kell, hogy ülepedjen, túl kell esni a WOW-faktorokon, és amikor jól megrágtad már, akkor haladhatsz csak tovább. Legalábbis nekem ilyen volt, mindamellett, hogy igazi kis léleksimogató és amolyan igazán "feel good" érzésekkel teli, árasztja magából a pozitivitást, és ez egyértelműen lerí már a borítójáról is. Vallom, hogy máig ez az egyik legszebb könyvborító, amit láttam, és ez a gyönyörűség nem más, mint Elizabeth Gilbert Big Magic-je. Nekem ez az első könyvem az írónőtől, ugyanis valamiért évekig nagyon ódzkodtam az Ízek, imák, szerelmektől, úgy gondoltam, hogy túl van hypeolva, bár azt nem tudnám megmondani mire alapoztam pontosan ezt a véleményemet. De amióta beleolvastam a Big Magicbe és belekóstoltam az írónő könnyed és kedélyes, erőlködéstől mentes stílusába, azóta nagyon kíváncsi lettem a nagy elődre is. Szóval valamikor szeretném beszerezni azt is, talán lesz is majd olyan téma, amibe bele tudom illeszteni.


Mindenképp jövök majd a véleménnyel a Big Magic-ről, én is kíváncsi vagyok már, hogy mi sül ki belőle. Mindenki leginkább a végét dicséri, szóval remélem, hogy én is megkapom tőle azt a pluszt, amire most amúgy is nagy szüksége van a zaklatott kis lelkemnek. Nézzetek vissza július elején, ha érdekel titeket a konklúzió.

Az elmúlt hónapokban nem volt szerzeményes bejegyzés (naná, hogy nem, én sem igazán voltam), mivel azt az egy-két dolgot, amit mostanság vettem, nem igazán éreztem érdekesnek bemutatni. Most viszont megpróbáltam összeszedni mindent, amit az elmúlt kb. fél évben beszereztem, és így egyben már kitesznek egy komplett bejegyzést. 

Először is, még azt hiszem február környékén vettem meg a legújabb Make Up Revolution palettámat, a Flawless-t, ami nélkül úgy döntöttem, hogy képtelenség élni, és lám, kiderült, hogy igazam volt. Ez a paletta ugyanis meglehetősen hű a nevéhez, bár teljes mértékig hibátlannak azért nem mondanám. Gyönyörű, pigmentált színei vannak, de egyik-másikkal az a helyzet, hogy teljesen másként mutat felkenve, mint ránézésre. Természetesen ez még nem a világvége, de azért értékeltem volna, ha az a gyönyörű méregzöld a szemhéjamon sem változik szürkésfeketévé...


Ahogy látjátok azért persze nincs okom panaszra, mert egy nagyon jól kihasználható és csodás színeket tartalmazó darab, olyan minőségben, amit a MUR-tól már megszokhattunk. De azon a héten nem csak a Flawless jött velem haza a drogériából, muszáj volt lecsapnom ugyanis a Lovely Gold Highlighter-ére, mert annyian dicsérték, hogy nem hagyott nyugodni, vajon mire fel a nagy hype. Jelentem, teljesen jogos a dicséret, ár-érték arányban a legjobb választás. Emellett beszereztem egy új műszempilla ragasztót is, mert az előzőnek lába kélt. Azt hinnétek viccelek, pedig tényleg fogalmam sincs hová tettem el, átdúrtam már mindent és egyszerűen nem találom. Ezt a márkát még nem használtam, de jó kis cucc, valószínűleg ezt fogom újravenni legközelebb is.



Most pedig következzenek az ázsiai zsákmányok, ugyanis valahogy időről időre visszatérek a koreai kozmetikumokhoz. Gyanítom egyrészt azért, mert eddig csak jó tapasztalatom volt velük, még sosem lőttem bakot egy termékkel sem, tényleg zseniálisak. Másrészt pedig a legjobb barátnőm olyannyira korea-mániás, hogy lassan semmilyen más dekorkozmetikum nincs a készletében, csakis ezek a termékek, így esélyem sincs elfeledkezni róluk, ugyanis folyamatosan megosztja velem a tapasztalatait. Az ő hatására rendeltem meg egyébként a már korábban is többször emlegetett csodás folyékony szemhéjtust, az Etude House Oh m'Eye Line-t, amit mindenkinek ajánlok, aki képtelen normális tusra bukkanni a drogériák polcain és hajlandó picit várni rá. De szintén Tici miatt került megrendelésre az Etude House alapozója, a Double Lasting Foundation is, ami állagra nagyon hasonló a Catrice sokak által (és általam is!!) imádott HD Liquid Coverage-éhez. A második legvilágosabb színt rendeltem (Vanilla), és frankón azt hittem elsőre, hogy rossz döntés volt, mert túl sötét lesz. Aztán felkentem és olyan gyönyörűen olvadt össze az arcszínemmel, hogy csak lestem. Nézzetek azért rendelés előtt swatchokat, azok sokat fognak segíteni a döntésben.
Egyébként mindkét termék a jolse.com-ról van, ezt az oldalt főként azoknak ajánlom, akik nincsenek képben az eBay-es eladókkal és biztosan nem akarnak hamisítványt vásárolni. Nagyon gyorsan megérkeznek a termékek, a másik pozitívum ami még mellettük szól pedig a képen látható többféle minta, amiket velük küldenek.





Maradunk még egy kicsit Ázsiában, de ez már inkább a kínai vonal lesz (ha-ha). Történt ugyanis, hogy ütött az agyam, miszerint van vagy 30-35 ecsetem, de nincsen elég szemre való ecset közöttük, ezért villámsebesen elkezdtem bújni az oldalakat, hogy honnan és miket lenne érdemes beszerezni. Természetesen lehetőleg rögtön és azonnal. Rengeteg oldalt átnéztem, de éppen ekkor nem voltam épp anyagi helyzetem csúcsán, és egyébként is, egynémelyik márka ecsetjei egyszerűen irreálisan drágák... Konkrétan nem tudom elképzelni, hogy mi a fene kerül rajtuk annyiba, csak arra tudok gondolni, hogy biztosan rendszeresen kimossák saját magukat és persze sosem mennek tönkre. Nekem nincsenek ilyen igényeim, ezért beadtam a derekam, és az árakat látva felnéztem AliExpress-re, hogy ott is felmérjem a terepet. És lám, ráakadtam erre a kollekcióra. Nagyon féltem tőle, hogy milyen lesz, agyaltam is rajta két napot, hogy kell-e ez nekem. De azután a visszajelzések és az, hogy nem eget-verő összeget kellett értük kiadni, meggyőztek.  Végül is, mi bajunk lehet? Nem? De.



Végül kiderült, hogy jól döntöttem. Nem mondom, hogy életem ecsetkészlete, de remekül használhatóak, szépen lehet velük dolgozni és minden méret és forma megtalálható a szettben, amit szerettem volna. Átmeneti megoldásként tökéletes lehet, szóval jó szívvel merem ajánlani. De itt még nem álltam meg, ugyanis Adélnál [Zomilla's Beauty and Style] találkoztam egy csodaszép Kylie dupe szemhéjpúder palettával, ami addig piszkálta a fantáziámat, hogy őt is muszáj volt bepakolnom a kosárba. És nem bántam meg! Csodás színei vannak ennek a darabnak, és nagyon jó a minősége is ahhoz képest, hogy honnan érkezett. Tudom, tudom, nem szerencsés kínai replikákat rendelni, ezelőtt én sem mertem semmit bevállalni, de itt most győzött a kíváncsiságom. Nem fog szokásommá válni, annál jobban féltem a bőrömet, de ezt most muszáj volt, na.




Nemrég volt még egy drogériás köröm, akkor ugrott be a kosárba a Nivea Men After Shave-je, ugyanis erről is már annyit hallottam, hogy jobb primert el sem lehet tőle képzelni, hogy muszáj volt lecsapnom rá. Azt kell mondjam tényleg nagyon tud, isteni az illata, és még Gyuri is rögtön rávetette magát ahogy hazahoztam... (Egyébként természetesen nem használ after shave-et, de ez nyilván nagyon kellene neki. Tipikus.) Újravettem mellette a Fa kókuszvizes tusfürdőjét, ami tavaly is nagy kedvenc volt nálunk, szóval természetesen idén is felkerült a polcra. A régi eos-om pedig elfogyott, ezért most az epresre esett a választásom (ezelőtt a mentásat használtam), és i-m-á-d-o-m. Annyira jó az illata, hogy nehezemre esik nem megenni minden alkalommal, amikor előkerül.


És igen. Jól látjátok. VÉGRE TALÁLTAM HD LIQUID COVERAGE ALAPOZÓT!!
Elnézést a kiabálásért, de el sem tudjátok képzelni mióta vadásztam erre a termékre. Komolyan mondom a szegedi drogériák kínálata egyszerűen siralmas. Nem elég, hogy jóval később érkeznek meg ide az új kollekciók, mint az ország többi részére, de állandóan készlethiány van, soha semmit nem találok meg, amit keresek, mert üresen árválkodnak a polcok, és itt nem egyetlen üzletről beszélek, hanem legalább ötről, dm és Rossmann vegyesen. Talán mások, akik be tudnak vásárolni mindenből, amiből szeretnének, jobban fel vannak készülve és képben vannak azzal kapcsolatban, hogy mikor jön új áru, ennek megfelelően már nyitás előtt döngetik a kapukat, vagy én nem tudom hogy csinálják, de én a jelek szerint nem rendelkezem efféle információkkal. Ezt az alapozót is a Rossmann webshopból sikerült csak beszereznem nagy keservesen, de így is nagyon boldog voltam tőle.
Akik még kételkedtek a Catrice-ben és ennek a csodának a létjogosultságában, ne tegyétek. Tényleg fantasztikus kis darab, és bár nagy versenyben voltak a koreai alapozóval, azt kell mondjam, mégis leverte. Annyira könnyű a formulája és olyan szépen lehet felvinni és eldolgozni, hogy szinte rögtön a kedvencemmé vált. The hype is real people. (Ja, és nekem nem oxidálódik szinte egyáltalán, reagálván ezzel arra, hogy többen írták, hogy rajtuk besárgult. Én semmi ilyesmit nem vettem észre.)

Sajnos nagyon régen írtam meg utoljára VKP bejegyzést, mert vagy az időpont nem volt alkalmas, és teljesen el voltam veszve, vagy a témával nem tudtam mit kezdeni, sokszor szinte semmi nem jutott eszembe róla, így inkább kihagytam, mint hogy erőltessem a dolgot. Ez a mostani téma viszont szöget ütött a fejemben, mert elgondolkodtatott kicsit saját magamon.


Ha néhány szóban kellene összefoglalnom, mit szeretek magamban legjobban, talán azt mondanám, hogy a szilárd, megingathatatlan jellememet. Sokszor ez lehet, hogy makacsság és önfejűség formájában mutatkozik meg, és ez nem feltétlenül jó, sőt. Viszont annak mindig is nagy hasznát vettem az életben, hogy ha elhatároztam magam valami mellett és letettem a voksomat, engem semmivel sem lehetett eltántorítani és addig mentem, amíg meg nem valósítottam, amit akartam. A céljaimért mindig úgy küzdöttem, mintha az életem múlt volna rajta, és persze, ha belegondolok, tényleg így is volt. Hiszen minden egyes vizsgát magamért tettem le, minden egyes éjszakát magamért tanultam át, és az összes idegennyelvű szót is saját magamért tanultam meg. Mint ahogy magam miatt vezetek, olvasok, keresem a lehetőséget a folyamatos tanulásra és járok el edzeni is. Ez a kitartás a keményfejűséggel párosulva gyakran hozott kellemetlen helyzetekbe is, mivel annyira maximalista vagyok, hogy sokszor olyannyira túlhajtom magam, hogy az egészségem bánja, de mégis, én képtelen vagyok a középúton haladni. Vagy a maximum van, vagy semmi. Mindenben.


Ez a hozzáállás jellemző a kapcsolataimra is, kivétel nélkül mindre. Ha én szeretek valakit, az az ember akármikor, akármiben számíthat rám, nincsenek határok és nincs olyan, hogy épp nem vagyok neki elérhető vagy nincs kedvem hozzá. Úgy ragaszkodom a számomra fontos emberekhez, mint talán kevesen, és talán egyébként túlságosan is. Nekem komoly gyásszal jár egy fontos kapcsolat halála, legyen szó szerelemről vagy barátságról, én nagyon nehezen engedek el mindent, ami valamikor számított nekem, és ez sem feltétlenül jó, de nem tudok másképp működni. Itt is csak a minden vagy semmi elve működik. Sosem fordulok el azoktól, akiket szeretek, engem nagyon meg kell bántani ahhoz, hogy ki tudjam mondani: vége, de ha egyszer eljutok odáig, akkor ott annak a dolognak tényleg vége van. Nem csapongok egyik baráttól a másikig, a legjobb barátnőmet óvodás korunk óta imádom, és az összes közeli barátom is hosszú évek óta az életem része, de ez egyben persze azt is jelenti, hogy igazán mély kapcsolatokat is csak nehezen, hosszú idő után tudok kialakítani, mert bennem meg kell érjen ez a nagy fokú szeretet valaki iránt. Viszont, ha ez megtörténik, utána, ahogy fentebb is írtam, mindenben számíthat rám. Ebből gondolom egyértelművé vált, hogy nem vagyok egy napraforgó típus, nincs olyan, hogy valakit egyszer kedvelek, egyszer nem, bár természetesen meg lehet változtatni a véleményemet, de nem az érdekeimnek megfelelően fordulok egyik emberhez így, a másikhoz meg úgy.


Az, hogy ennyire határozott vagyok persze sokszor lehet ellenszenves vagy zavaró, de az, hogy ilyen a személyiségem engem mégis már számtalan helyzeten átsegített. Képes vagyok a saját magam támasza lenni, és kihúzni magamat a gödörből, ha kell, bár persze ha egyedül kell csinálnom, olyankor eltart egy darabig. Mégis, sosem változtatnék semmin, én így, ilyen kemény fejűen szeretem azt, aki vagyok, és százszor inkább gondoljanak keménynek vagy beképzeltnek (ami egyébként sosem voltam, sőt), mint gyengének vagy képmutatónak. Persze ez most megint nagyon keményen hangzott. Pedig amúgy érzékeny lelkű nebáncsvirág is tudok lenni, de azt az állapotot azért mégsem szeretem annyira.

Érdekelnek a többiek bejegyzései? Itt megtalálod őket:

Az úgy volt, hogy Karácsony óta bizony olyan kis puhos lettem, mint egy rezgős kis puding, hogy szépen fogalmazzak. Ez már csak azért is szörnyen lehangoló, mert évekig olyan szépen tartottam a formámat, aztán összeköltöztünk Gyurival és valahogy elszabadult a pokol. Pedig nem főztem igazán másképp, sőt, az egészséges étkezés nálunk mindig alapvető volt, csak aztán megszaporodtak a kajarendelések, étterem-felfedezések és a kényelmes, kanapén tespedések, és aztán azt vettem észre, hogy egyik pillanatról a másikra (eskü, annyinak tűnt), egyszerre csak szétfolyok. Pedig kisebb-nagyobb megszakításokkal edzeni is jártam közben (habár így utólag visszanézve inkább csak edzegetni), és ezért végképp nem értettem, hogy akkor tulajdonképpen hol a hiba és mire véljem az alattomosan visszakúszó kis párnácskáimat. Azután realizáltam, hogy mit is művelek. Mindig, amikor jött egy fellángolás, hogy na akkor mostantól szigorú diéta, makro-számolgatás, és edzés heti ötször, ez ment is egy-két hétig, majd ismét jött egy baráti iszogatás, eszegetés, mozi, kimozdulás, családi ebéd, és ezek aztán gyakran hosszabbra nyúltak, mint egy-egy étkezés vagy egy nap, volt, hogy egy egész hét lett belőlük. Aztán realizáltam, hogy elszaladt velem a ló, megint szigor, megint fegyelem és 1500 kalória, szigorú makrofigyelés, azután ismét egy kihágás... és így tovább. Belekerültem egy olyan mókuskerékbe, amivel gyakorlatilag szanaszét csesztem a szervezetemet, mert szerencsétlen persze, hogy megzavarodott és őrült raktározásba kezdett, hiszen nem tudhatta, mikor üt az agyam megint és kezdem el egy-két hétre ismét megvonni tőle a fölösleges kalóriákat. Szóval megveregettem a saját vállamat, well done Kitti, most akkor szedd össze magad, mert nevetséges amit csinálsz.


A LifeTilt-et szinte a kezdetektől követem, sőt, igazából azt hiszem már  a legelső átalakulásoknak is szemtanúja voltam, amikor Tomi még csak egyénileg foglalkozott emberekkel és azután összefoglaló bejegyzésekben mutatta meg az eredményt, ami már akkor is meggyőző volt. Aztán jött egy időszak amikor mindenhol kikövettem, mert volt egy ennél is nagyságrendekkel görényebb és undorítóbb korszaka, borzalmasan magasan ült azon a bizonyos lovon és iszonyatosan bicskanyitogató volt a stílusa. Akkor azt gondoltam, hogy a LifeTilt-nek itt annyi is, mert ilyen viselkedéssel lehúzhatja magát a vécén. És félreértés ne essék, nekem nincs mimóza lelkem, engem sosem a csúnya beszéd bántott vagy a kemény odamondás, sokszor nekem is mocskos a szám és egy pillanatig sem a prosztó stílus zavart. Ami bántotta a szememet az a nagyképűség és önfényezés volt, ráadásul akkor még indokolatlanul. Aztán gondolom valaki szólt neki, hogy ez így baromira nem lesz jó, a nők ezt a mértékű parasztságot már nem tolerálják annyira, és fokozatosan visszavett, elkezdett újra hasznos dolgokat csinálni, és amikor láttam, hogy elkezdődött egy fejlődési folyamat, lassanként újra követni kezdtem, mert kíváncsi voltam, mi lesz ebből. Végül ide jutottunk, kijöttek az ingyenes programok, a nők rákattantak, a Store iszonyatos tempóban ürül ki napról-napra, szóval mondhatjuk, hogy bejött az élet. Nekem meg most épp kapóra jött, hogy elindult a Fenékformáló 2, mert bár össze tudtam volna már állítani magamnak egy diétát, de ezt a komplex programot tulajdonképpen ingyen kaptam kézhez, és még egy csoport is tartozik hozzá, ahol hasznos tanácsokkal segíthetjük egymást. Én nem vagyok elvakult fan, de értékelem amit Tomi elért, hálás vagyok az ingyen programért és komolyan mondom, ezt a fajta self-marketinget csak megtapsolni tudom, mert zseniálisan húzza el a mézesmadzagot a nők orra előtt hétről-hétre. A lélekre, az érzelmekre akar hatni a sok adakozással és ez be is jön neki, de mocskos módon ám.


No de visszatérve a diétára, elkezdtem tehát két héttel ezelőtt a Fenékformáló 2-t, és a tapasztalatok eddig azt mutatják, hogy a dolog bizony működik. Bevallom, az első pár nap nagyon kemény volt, éhes voltam, szinte állandóan, mivel előtte ugyebár megint zaba ment vagy másfél hétig, hiszen "úristen most kell enni hát nem ehetek ilyeneket hetekig". Szóval a szervezetem megint ráállt a magas kalóriabevitelre és bizony csúnyán hoppon maradt, amikor egyik napról a másikra elkezdtem beadagolni neki az 1450-1500 kalóriás étrendet. Viszont ahogy eltelt az első hét, azzal a lendülettel ezen túl is léptünk, szerencsére viszonylag hamar hozzászoktam. Az étrend bizony korlátozott és kemény, de amellett mégis engedékeny például a gyümölcs fronton, és abszolút nem kevés. Némi kreativitással pedig kifejezetten variálhatóvá válik, szóval egy rossz szavam sincs a kajára, többnyire olyanokat eszem, amiket amúgy is imádok (kivéve szegény lazacot, amivel második hete küzdünk egymással...). Vannak kedvenc napjaim is, meg nagyon nem kedvencek, de nem lehet mindent szeretni. Viszont zokszó nélkül tolok befele mindent, mert látom, hogy mennyire hatásos, arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobb a közérzetem is. A fogyás és formálódás mellett nekem egyébként nagyon fontos volt, hogy végre alaposan kitakarítsam a szervezetemet, mert ahogy írtam, az utóbbi időben szép kis szeméthalmazt pakoltam bele, és ezt utólag már nagyon bánom. Nem szoktam ennyire hanyag lenni magammal, annál jobban tisztelem a kis (vagy mikor mekkora) testemet, most mégis megesett, szóval mostantól megint igyekszem  jól tartani őt, hogy később be ne durcázzon valamin.

Ha ilyen hátam lenne, mindenhova zsebtükörrel közlekednék és pánt nélküli felsőben, úton-útfélen kukkolnám magam.

Az edzés látványosan jobban ment a második héten, mint az elsőn, nincs nagy sportmúltam ugyan, de az elmúlt pár évben azért edzegettem, és bizony a test tényleg emlékszik. Az erőnlétem is szépen javul, és a terembe sem sunnyogva megyek már be, bár néha azért még elkap a rossz érzés, hogy bakker, Kitti, vegyél inkább magadra egy macinacit, ne szennyezd a környezetedet, de aztán meggyőzöm magam arról, hogy senkit sem érdekel, hogy rajtam mennyi felesleg van, kivéve persze engem. Ennek fényében tehát ide sem fog before kép kerülni, mindaddig, amíg nem tudok mellé tenni egy csodásmeséscsillámunikornisosan tökéletes after képet. Ez van, nem célom hétről hétre képekkel dokumentálni ezt a folyamatot, mert egyrészt, ennyire azért nem vagyok bátor, másrészt pedig nem is igazán az én stílusom.

Végezetül még csak annyit akartam írni, hogy félelmetes, mennyire nem éreztem magamban az erőt eddig ehhez és hányszor elbuktam újra meg újra, mert egyszerűen nem akartam eléggé. Óriási igazság, hogy mindenkinek magának kell eljutni arra a szintre, ahol már eléggé fáj egy adott dolog ahhoz, hogy tegyen is ellene. Nálam ez a pont most jött el. Ráadásul nagyon sok erőt ad az, hogy ha egyszer meg tudtam csinálni, hát képes vagyok rá még egyszer, csak most sokkal jobban. Ja és természetesen a 8. hét végén (8 hetes ugyanis a program) sem ér véget ez a sztori, mert most már sokkal komolyabb céljaim is vannak a fogyáson kívül. Nem most kell elkezdeni nevetni, nem fitness versenyző szeretnék lenni, csupán a legközelebb akarok kerülni ahhoz az alakhoz, ami évek óta a fejemben van. Kívánjatok sok sikert és saláta tornyokat addig is! ;) 

Ahogy megérkezett a Colourpop csomagom decemberben, megközelítőleg egy órát töltöttem a fürdőben, amíg a színeket próbálgattam, felkentem, majd mostam le őket újra meg újra és örömmámorban úszva hálát rebegtem, amiért akkor egyszer szerencsém volt, és véletlenül megláttam az ingyenes nemzetközi szállításra való felhívást az Instagramon. Azóta is nagy szerelemben élünk mi öten, a négy Colourpop rúzs és én, és ennek örömére készült el ez a smink is, mivel próbáltam rájönni, hogy a csodás Kapow árnyalathoz milyen színek állnak jól. A másik három szín, amit megvettem egyébként a Perky, a Teeny Tiny és a Lumiere 2, egytől-egyig csodásak, és tervezek mindről hozni egy-egy sminket és egyben swatchot is. 

Tudom, nekem is hiányzik a műszempilla, de éppen akkor nem volt itthon ragasztóm. Mindenesetre egyszerűen IMÁDOM ezt a színt, és tényleg csak szuperlatívuszokban tudok a rúzsokról  nyilatkozni. Először is, fantasztikus az állaguk, könnyedén kenhetőek, azonnal száradnak és egyáltalán nem szárítják ki az én egyébként meglehetősen kiszáradásra hajlamos ajkaimat sem.  (Szerintem sosem írtam még le ennyiszer a "száradni" szót egy mondaton belül.) Az applikátor pont megfelelő nagyságú és nagyon jó vele dolgozni, bár az tény, hogy rengeteg rúzst vesz fel, és érdemes lehúzogatni kicsit a tubus száján mielőtt elkezdünk vele dolgozni. Ettől eltekintve viszont semmi mást nem tudok megemlíteni, amiben ne lennének tökéletesek, mivel egy rétegben is hibátlanul fednek, rögtön száradnak, nincs az a kellemetlen ragadós érzet tőle a szánkon és emellett GYÖNYÖRŰEK. Biztosan nem ez volt az utolsó Colourpop rendelésem, már kinéztem két másik árnyalatot, amiket még be akarok tőlük szerezni, és ha az Ultra Matte Lip kollekciót kivégeztem, szentelek némi figyelmet a márka többi termékének is, mert gyanítom azok sem lehetnek rosszak, sőt.
Jó szívvel ajánlom tehát a Colourpop rúzsokat kipróbálásra mindazoknak, akik a tökéletes matt rúzst keresik, mert bátran ki merem jelenteni, hogy ez a márka jó eséllyel indulhat ezért a címért. Mindenképpen kövessétek be őket Instán és iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy ne maradjatok le a kedvezményes szállításról, és ha szemfülesek vagytok, kifoghattok egy ingyenes nemzetközi szállítást is, mint én a múltkor, olyankor pedig tényleg nagyon megéri tőlük rendelni.

Annyira régen írtam utoljára bejegyzést, hogy egy darabig csak bámultam az üres oldalt és agyaltam, hogy hogy is lenne érdemes elkezdeni. Nem akarok nagy beköszönő bejegyzést írni, szimplán csak folytatni ott ahol abbahagytam. Vagyis, inkább újrakezdeném. Sok dolgot átértékeltem az elmúlt pár hónapban, amíg nem voltam - mert a második diplomámon dolgoztam, és örömmel jelentem, egy hete marketing szakos közgazdász vagyok - és rájöttem merre akarok tovább menni. Azon is elmerengtem, hogy vajon van-e értelme egyáltalán a blognak, pláne, hogy csak ritkán van/volt időm, és nem tudtam eddig sem annyi energiát belefektetni, mint amennyit szerettem volna. Viszont, egyrészt nagyon hiányzott az elmúlt hónapokban, másrészt pedig határozott terveim és céljaim vannak vele kapcsolatban a jövőre nézve, és ezek az elmúlt hónapok során tisztultak le bennem véglegesen. Nem, nem a szponzorációkból akarok meggazdagodni, megnyugtatok mindenkit. Nem is akarok híres Youtuber lenni a későbbiekben, szóval nem effélék. Egyelőre nem is lőném le a poént, szép lassan, ha itt maradtok, úgyis látni fogjátok, hogy mi az az irány, amiről beszélek, és hogy őszinte legyek, én már nagyon izgatott vagyok miatta.